|
[A kézilabda szabályai] [A kézilabda története] A kézilabda története
Amennyiben fel kívánjuk tárni a kézilabdázás kialakulásának gyökereit és fejlődésének menetét, úgy ezredéveket kell visszamenni a történelemben. A kézilabdázás alapmozgásai - futás, ugrás, dobás - ugyanis, mint a létfenntartás eszközei, az emberré válással párhuzamosan indultak a fejlődésnek. Az őskorban elkezdődött a végtagok mozgásának specializálódása, különösen a dobókar egyre kifinomultabb használata, ami hamarosan a kőkorszaki ember legfontosabb fegyverévé vált. Ezt támasztják alá a fennmaradt barlangrajzok is, ahol a gyakran tűnik fel a követ vagy dárdát hajító ősember alakja. Az ókorban a maga nyers, kezdetleges formájában megjelenik a labda, és amint a társasjátékok egyik eszköze, hamarosan népszerűvé válik. Ettől kezdve a a dobás megszűnik csupán harci tevékenységnek lenni, és mint a sportmozgás is az emberi tevékenység szerves részévé válik. Homérosz híres eposzában, az Odüsszeában említést tesz egy bizonyos Uránia nevű, kézzel játszott labdajátékról, ahol a labda elfogása és pontos továbbítása volt a cél. Néhány római kori vázán szintén felfedezhető egy kézzel játszott labdajáték, a Harpaston/Episkuros, ahol a játékosoknak egy meghatározott vonalon túlra kellett dobniuk a labdát. A középkorban a sport és a testgyakorlás egyre inkább az emberi tevékenység részévé válik. A kiváltságos réteg egyre több időt és pénzt képes szentelni arra, hogy testi és szellemi fejlődése érdekében a kor igényeinek megfelelő sportjátéknak hódoljon. Különösen a reneszánsz kor alatt indul látványos fejlődésnek a sport, amikor a nemesek változatos sportágak űzésére speciális játéktermeket építettek. Ezekben a z úgynevezett labdaházakban a lovagi játékok és a tenisz mellett a kézilabdázás primitív formája szintén felfedezhető. Természetesen az eddig felsorolt, kezdetleges és többnyire rövid életű játékok nem tekinthetők kizárólag a kézilabdázás őseinek. Azok inkább a labdás csapatjátékok előfutárai, és együttesen egy olyan közös gyökeret alkotnak amelyből a többi, szintén kézzel játszott labdajáték mellett sportágunk is kifejlődött. A kézilabdázás jellegzetes vonásai a következő korban válnak nyilvánvalóvá. Az újkorban a sport látványos fejlődésnek indul. A testkultúra egyre inkább teret hódít a különböző társadalmi rétegekben, és mindennapi élet szerves részévé válik. Felgyorsul a különböző sportágak specializációja, és ez egy újabb lökést ad a kézilabdázás fejlődésének. Az tény, hogy
Így a legújabb korban, hozzávetőlegesen a századforduló környékén, három, egymáshoz meglehetősen hasonló játék a haandbold, a hazena és a torball fejlődött ki, amelyek már a mai kézilabdázás közvetlen őseinek tekinthetőek.
HAANBOLD: a játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A labda pontosabb továbbítására ezért a lábuk helyett a kezüket kezdték el használni a játékosok, és a kezdeti kísérletezés olyan sikeresnek bizonyult, hogy az új játék hamarosan teret hódított Dániában. HAZENA: A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére. A pálya mérete (48m x 32m), a kapuelőtér alakja (6 méter sugarú félkörív), a kapu mérete (2m x 2,4m) és a játékidő (2 x 25min) már sok hasonlóságot mutat a kézilabdázás mai paramétereivel. A játékteret azonban három egyenlő harmadra osztották, behatárolva a hátvédek, a középpályások, illetve a csatárok mozgáskörzetét, a kapusok pedig nem hagyhatták el saját kapuelőterüket.TORBALL: a játék egyik németországi úttörője az a Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. A 40 x 20 méteres játéktéren, a 4 méter sugarú kapuelőtérrel űzött játék szintén sok hasonlóságot mutat a mai kézilabdázással, és Németországban sok hódolót nyert meg a sportág ügyének. Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyít. Mivel azonban a mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Ezért szükségessé vált a szabályok egyesítése, amelyet a német Karl Schelenz vállat fel, a és az új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot. NAGYPÁLYÁS KÉZILABDA lett az új játék neve,a mit a 11-11 játékossal a szabadban, futballpályán kezdtek el játszani a sportág hódolói. Meglehet a kapu mérete, a kapuelőtér alakja és néhány játékszabály az évek során folyamatosan változott, ez a játék évtizedeken keresztül a sportág elfogadott versenyzési formájává vált. Sőt a nagypályás kézilabda népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségesség vált olyan nemzetközi szervezet létrehozása, ami:
1946-ban Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetséget (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének. Ez idáig az időjárás viszontagságai - különösen az északi államokban - jelentősen csökkentették a játéklehetőségeket, ezért a skandinávok a pálya méreteinek csökkentésével, valamint az ezzel járó szabályok módosításával igyekeztek teremben is játszhatóvá tenni a kézilabdázást. KISPÁLYÁS KÉZILABDA lett az új játék neve, és azonnal helyet követelt magának a sportág versenyrendszerében. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, kezdetben csak a férfiaknak, majd a későbbiekben a nők részére is. Jóllehet a magyar kézilabda-rajongók már korábban bekapcsolódtak a sportág nemzetközi vérkeringésébe, erre a mintegy két évtizedes időszakra esnek a honi kézilabdázás első nemzetközi sikerei. Így a sportág magyarországi fejlődésnek ékes bizonyítéka a női válogatott 1949-ben Budapesten lebonyolított nagypályás, illetve az a 1965-ben Németországban megrendezett kispályás világbajnokságon elért első helye. Az idő múlásával azonban a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. 1966-tól már csupán kispályán és csak teremben rendeztek világbajnokságot, és a játék népszerűsége, valamint mozgásanyagának fejlődése felgyorsult.1972 egy újabb mérföldkő: a sportág rohamosan növekvő népszerűsége következtében a férfikézilabda újra bemutatkozhatott z olimpián Münchenben. 1976-ban aztán a következő olimpián, Montreálban, a férfi szakág sikeres szereplésének eredményeképpen már a női csapatok is lehetőséget kapnak a versengésre, és az olimpiai tornák minkét nem számára a sportág kiemelt fontosságú eseményévé lépnek elő.Magyar szempontból örvendetes, hogy válogatottunk az első női olimpiai tornán mindjárt bronzéremmel mutatkozik be. Sőt az elkövetkező két évtizedben olyan nemzetközi olyan nemzetközi sikerek fémjelzik a magyar kézilabda erejét, mint a női válogatott 1982-ben Magyarországon, illetve a férfiválogatott 1986-ban Svájcban nyert világbajnoki ezüstérme, továbbá női (FTC, Bp. Spartacus, Vasas SC), illetve férfi (Bp. Honvéd SE, Rába-Vasas ETO, Bramac-Veszprém) klubcsapatainak európai kupagyőzelmei. A nyolcvanas években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség , a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemzi. AZ IHF koordinálja a kontinentális szövetségek munkáját és szervezi a sportág nagy világversenyeit, az olimpiai tornát, a világbajnokságot, illetve a Világkupát.A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen ezt a csodálatos labdajátékot. Az előző évtizedekben meghatározó szerepet játszó európai országok mellett ma már ázsiai, afrikai, amerikai sőt óceániai országokban is rohamosan fejlődik, népszerűsödik a játék. Örvendetes, hogy ebben az egyre kiegyensúlyozottabb mezőnyben a magyar kézilabda továbbra is őrzi előkelő helyét a sportág közvetlen élvonalában. Felnőtt női és férfi válogatottaink a sportág nagy nemzetközi eseményeinek rendszeres résztvevői, klubcsapataink győzelmi eséllyel lépnek pályára az európai kupaküzdelmekben, és a sportág közvetlen utánpótlása is a nemzetközi élmezőny ellen próbálgatja oroszlánkörmeit.
[A kézilabda szabályai] [A kézilabda története]
|